Már jó ideje tüzelik ezt a pánikot, ami napról-napra, egyre nagyobb lesz és egyre ijesztőbb. Az emberek kifordulnak magukból, az értékrendszerük felborul és a nagy rohanásban mindenhez kapnak egyszerre, elveszítve az igazi fonalat, meg a dolgok( és emberek) helyes rangsorolását.
Nem szeretnék ugyanarról írni, mint sokan mások, sem kioktatni senkit. Írhatnám azt is ami nem igaz: csak egy picit bent kell ülni, olvasgatni, kajálni és ez nem is a világvége....De nem így van!
Talán ha leírom most nektek azt ami fáj, amivel megrövidített ez a rohadt COVID-19. Talán már a bejegyzés elején említenem kellett volna a tényt, hogy: nem fizikailag sérültem! A méreg, ami felemészt a lelkemben van, legbelül és sehogy sem takarodik ki. 
A Korona első akkordjai befagyasztották a fám összes rügyét. Ezek a rügyek jelentették életem három lehetőségét, amit az utóbbi időben féltve építgettem, védtem és ápoltam.

1. Elsőként a zene része halt el a dolognak. Rengeteg megpróbáltatáson ment át a zenekarom. Teljesen újjá alakultunk, projekteket indítottunk, dalokat vettünk fel, többszáz tervvel, lelkünkben rengeteg motivációval. Aztán hírtelen a képünkbe csapódott a szomorú tény, hogy meghatározatlan ideig még csak koncertekről sem beszélhetünk, sőt ha ez még nem lenne elég, a próbák ideje is lejárt ( a kijárási tilalom miatt). Persze nem adtuk meg rögtön magunkat a fejünkből kipattant projekteken otthon is dolgoztunk, elektromos kütyüink segítségével megosztottuk egymással ötleteinket, de valljuk be, ez soha nem fog felérni a személyes találkozás, meg a jóhangulatú próbák erejével. 
2. Nem rég megismerkedtem a könyvírás világával, szerencsére sikerült kihozni első írásomat, mielőtt ez az egész kiütött volna. Közben rengeteg ötlet született  meg bennem, amit szorgalmasan, jókat remélve igyekeztem "papírra vetni". Az anyagi helyzet, azonban, nem fogja támogatni ezt a hobbimat sem. 
3.A baltám, amit egy friss vállalkozásba vágtam (amitől a megélhetésem fügött), extra nagyon beletört, napok leforgása alatt kirántották alólam a talajt, ott hagyva reménytvesztve. 

Ha nem lett volna elég ez a három csapás egyszerre, akkor mondom a negyediket is.


4.Ez a három rügy elvesztése rettenetesen megviselt, de ami igazán darabokra tört legbelül az a gyökerek elvesztése volt. A bezártság ( összezártság) az emberekből kihozza a legrosszabbat. A problémák, a pénzhiány, a bizonytalan jövő féregként emészti szét mindenki idegrendszerét.

Ez történt az én életemben is. Szép számban egy háztartásba vonultunk. Az első napok még elteltek valahogyan, sőt valami erdei kirándulásként fogtuk fel az egészet, előbányászva a stresszmentesítő színezőket és az összes társasjátékot, amit magunk körül találtunk. Aztán napról-napra egyre nagyobb lett a feszültség, leginkább az asztalkörül ülve. Amíg addig a pontig feszült a húr, hogy a kaja egyszerűen nem ment le a torkomon. Sírással ébredtem reggelenként és sírással  aludtam el.
A háztulajdonosnak (mondjuk most így) biztosan rengeteg problémája volt, amit magában emésztett, de egy idő után teljesen belerögződött a Házba. Hogy rend legyen, hogy ki mikor keljen, hogy ki mikor feküdjön, hogy bizonyos receptek hogyan készülhetnek el, ki mit, hová tesz a konyhában, ki mikor, hogyan moshatja a szennyessét. Talán a főprobléma az lehetett, hogy ő elképzelt magában egy tökéletes képet, nem osztva meg azt másokkal, aztán ha az élet másképp alakította a forgatókönyvet, az pánikot keltett benne, és ezt a körülötte lévőkön vezette le.Igazából leszartam volna az egészet, ha nem egy hozzám közelálló személy lett volna az illettő. ( Tudtam, hogy mi alatt ezzel elmar magától mindenkit, leginkább saját magát teszi tönkre legbelül) A vágy az irányításra, a totális kontrollra felemészti az embert,Tudom,mert én is estem már ebbe a csapdába. Ezért éreztem úgy, hogy kiszakad belőlem egy darab.

Amikor az utolsó pénzemet taxira költöttem el ( ami 80 km esetében nem két lej), ismét megvilágosult bennem a tény, hogy leginkább csak magamra számíthatok. Ahogy említettem, az anyagi nem tud annyira bántani, mint a  tény, hogy valaki a berögzött szabályait és bevésett énképzeteit inkább előtérbe helyezi a fenntartandó békével szemben. Talán, ha lejár ez a "háború", lesz ideje mérlegelni mindenkinek a dolgok fontosságáról. ( Ha nem lesz késő)

Én megpróbálom újra felépíteni magamat, egy új fejezetet írni az életemben, igaz, hogy nehéz lesz, de talán nem lehetetlen. Amire titeket kérlek az az, hogy ne engedjetek ennek a démonnak. Nem akarok a bibliamolyok szentfazék írásaiból idézni, de ez valóban egy próbatétel. Egy olyan megpróbáltatás, amiben értékelned kell, elhatározni, hogy mi az, amit megtartasz, amiért megéri tűrni, és mi az ami elengedhető a béke érdekében. Tartsatok ki az mellett, ami  a legfontosabb számotokra és ne engedjétek hogy ez a ki*aszodt helyzet teljesen kifordítson önmagatokból.

A tavasz itt van, a természet dolgozik, higgyünk abban, hogy van hova tovább. Szerencsére még vannak jó emberek, akik mellettem állnak, akikre számíthatok a bajban, ez a lényeg! Beszélgessetek sokat egymással, törődjetek egymás lelkivilágával, ebben az időszakban ez az ami a legjobb gyógyszernek minősül!