Megint nem vesézgetem ezt a Korona dolgot, gondolom, hogy már mindenki felismerte, mekkora butítás az egész, hogy hány féle cselszövés tippem van , azt sem sorolom fel, mert  reggelig olvashatnátok. Most a szabadidő kezeléséről írnék inkább, illetve arról, hogy én hogyan  osztom be azt a rengeteg…

Már jó ideje tüzelik ezt a pánikot, ami napról-napra, egyre nagyobb lesz és egyre ijesztőbb. Az emberek kifordulnak magukból, az értékrendszerük felborul és a nagy rohanásban mindenhez kapnak egyszerre, elveszítve az igazi fonalat, meg a dolgok( és emberek) helyes rangsorolását.Nem szeretnék…

Épp a Stairway to Heaven búg a fülesemben. Annyira másnak tűnik minden , olyan mintha egy fitert dobnék az egészre. Sokkal szebb, sokkal jobb.  Nem kell hallanom, hogy miről csacsognak körülöttem az emberek, tudom, hogy a legfőbb téma a koronra. Látom, ahogy magyaráz, ahogy az arca egyre drámaibb…

Na igen, a tavasz egyik évszak a négy közül. Van aki szereti, van aki nem  (ilyen embert én személy szerint nem is ismerkek). Vannak a földnek olyan zugai, ahol nincs is tavasz. Ilyenkor újraéled a természet, kizöldülnek a fák, bláblá... Nem szeretném, hogy úgy érezzétek, valami tanulmányt készültök…

 Az embert ünneplik a keresztelőjén, csak még nem tud róla. Aztán mikor leérettségizik, elballag, előléptetik és  a többi. Ünnepeltek már fellépések után is, csak engem és a zenekart is. Mondhatom van némi élményem elraktározva ebben a kategóriában, de amiről ma írok az mégis teljesen más.…