Mi az a Siculus Fesztivál?
Idén történt meg a 7. Siculus Fesztivál. Azt, hogy ki indította el, vagy, hogy ki élesztette újra nem fogom leírni nektek. Erről rengeteg cikk, bejegyzés született már. Sőt, ha nincs kedvetek olvasni, tévéműsor is készült róla.
Nagy fejlődés az eltelt egy év alatt
Volt szerencsénk részt venni a 6. fesztiválon is, így van némi tapaszalatom összehasonlítani a tavaj történteket az idéniekkel. Már első óriási lépésként megemlíteném a kocsma méretű fesztivál "szabadtéri színpadossá" fejlődését. Rengeteget dobott a rendezvényen ez a lépés. Elsősorban maga a hangulat, az energia, ami egy színpadban létezik, ami képes feltölteni, véleményem szerint bármilyen zenekart. Aztán ehhez kapcsolódik a közönség kérdése is. Így megnyílvánulva A Siculus sokkal több embert, közönséget képes bevonzani, mint tavaj. Ha épp munkából jön, ha épp kiviszi sétálni a kutyát, ha csak bármi nem hétköznapira vágyik, nagyobb valószínűséggel áll meg az emberekkel tele téren, minthogy gátlásait leküzdve belépjen egy kocsmába.
Miben különbözik a Siculus Fesztivál a többi magyar fesztiváltól? (Vibe, Duble Rise stb...)
Igen, amikor arról álmodozom, hogy milyen jó lenne minél több magyar fesztivál rendezvény itt Erdélyben is, többször megtörténik, hogy oldalba böknek és elkezdik sorolgatni, hogy mennyi van belőle...
Igen, ha azt vesszük van is, de a Siculus valamiben mégis másabb. A fesztivál fő célja az erdélyi magyar zenekarok támogatása. A szervezők elmondása szerint a határon túlról is jelentkezett három zenekar. Hűnek maradva az eredeti forgatókönyvhöz, visszautasították a zenekarokat, arra hivatkozva, hogy ez a fesztivál az erdélyi magyar zenekarokat szeretné támogatni. Ez nagyszerű dolog, tudva, hogy Erdélyben nem sok esély akad a zenélnivágyóknak, hogy megmutathassák magukat.
Vendégszeretet a Siculuson
Már érkezésünk előtt ránkcsörgött "valaki". Szépen bemutatkozott és elmondta, hogy az előttünk álló három napban ő lesz az aki kalauzol minket és segít kérdéseink megválaszolásában. Nem sokkal később kiderült, hogy minden zenekar kapott egy ilyen önkéntest a boldoguláshoz. Egy nappal később, először poénból, majd reflexszerűen "Mentor / Mentoranyu"-nak szólítottuk a mellénk kijelölt kiscsajt. Bármilyen óhajunk, sóhajunk merült fel a legnagyobb önzetlenséggel próbálta megoldani azt.
Minden városba kellene egy ilyen csapat!
Miután lepakoltunk, átadták alvóhelyünk és átöltöztünk, kimerészkedtünk a Márton Áron térre, ahol a legtöbb akció történt. Elsőként felfedeztük a tér végében a színpadot, a backstage sátrat, a zsűrik sátrát, az asztalokat és padokat, amiket a színpad két oldalán helyeztek el. Aztán tovább merészkedve, feltűnt a többi sátor. Nem egy megszokott hétköznapi sörfesztivál helyszínét láttuk magunk előtt. A sátrak "falára" az előző rendezvényekről készült képeket ragasztották, beerpong sátor, gyereksátor.... Úgy hiszem a rendezők arra törekedtek, hogy bármelyik korosztály megtalálja a kedvére való időtöltést a fesztivál helyszínén.
Nem kellett nagyot vizsgálódnom ahhoz, hogy kiérezzem az egészből a fiatalos lendületet. A sátrakat, igazából az egész teret égősorok díszítették, a padokon székpárnák voltak, az asztalokra virággal töltött vázák kerültek. Ugyanez a fiatalos energia érzödött a fesztivál előtt létrehozott és megosztott posztokban, amik fascebookon és isntagramon jelentek meg. Az ember lánya enegria bevetés nélkül követhette a szervezéssel kapcsolatos lépéseket, híreket, illetve a programot.
"Siculus történelem"
A dokumentáció sem maradt el. A rengeteg fotós mellett, akik igyekeztek elkapni minden pillanatot az utókor számára, a helyszínen volt a Román Televízió Magyar Adása is. Aki bánkódik, hogy lemaradt a a történelmi pillanatokról, az picit fellélegezhet, ugyanis a tévé műsort fog készíteni a felvett anyagból. Ha nem is teljesen, részben újraélhetőek lesznek a történtek.
Verseny?
A kérdés, ami mindenkit foglalkoztat: Na és ki nyert? Mindenki nyert aki ott volt! Én személy szerint senkit nem tekintek győztesnek, több okból is: Nem vagyunk egyformák, nem egyforma zenét játszunk, ezt egyszerűen nem lehet minősíteni igazságosan. Olyan, mintha érzéseket kellene rangsorolni. Ahhoz, hogy kategóriákra bontsuk az egészet, műfajokba soroljuk a bandákat, több jelentkezőre lenne szükség, talán még akkor sem sikerülne. Idén is jelentkezett több "egyforma" zenekar is (akik hűen követik a "bagosi vonalat"), bár nagyjából minden műfaj felvonult a hip hoptól egészen a metálig. Aztán ott vannak a zsűrik. Ki milyen? Ki milyen generációhoz tartozik? Mi tetszik neki? Melyik műfaj a gyengéje? Mi az amivel szemben elfogult? Ki az akinek mindenképp nyernie kell? Mi van az ők fejükben?
Már indulás előtt kijelentettem, hogy nem tekintek versenyként az eseményre, egyszerűen ott leszünk, megmutatjuk amink van és ami a lényeg: jól érezzük magunkat. Ez meg is történt még így is, hogy az eredmény hidegzuhanyként ért. :)
