Megint nem vesézgetem ezt a Korona dolgot, gondolom, hogy már mindenki felismerte, mekkora butítás az egész, hogy hány féle cselszövés tippem van , azt sem sorolom fel, mert  reggelig olvashatnátok. Most a szabadidő kezeléséről írnék inkább, illetve arról, hogy én hogyan  osztom be azt a rengeteg szabadidőt, ami a nyakambazúdult.

Kezdetben valamilyen szinten örültem is, hogy végre ki tudom takarítani a lakást lelkiismeretesen, hogy végre kitudom olvasni azokat a könyveket, amikre eddig nem volt időm, hogy dalokat írok... stb. A nagy tervezős korszakot valami depresziós lustaság követte. Egy olyan filmnézős, olykor (telefonon) játszós időszak, amikor az ember csak épp kajálni kel fel, a főzés-mosogatás meg már túl nagy feladatnak számít. Amikor ezen is túltettem magamat, eszembe jutottak azok a feladatok, amiket mindig olyan időkre halasztottam, "amikor majd sok időm lesz".

1. Hozáláttam egy újabb sztori megírásához. 
2. Kitakarítottam olyan helyeken, amiktől mindig ódzkodtam és halasztgattam. 
3. Elpakoltam a téli kabátokat és vastagabb ruhákat, helyet adva a hőn szeretett bőrdzsekiknek. 
4. Mániám a ruhadarabokat átalakítani és csak azután érzem majd teljesen magaménak, így voltak olyan darabok, amik erre az átalakításra várakoztak: varrnivaló, szakítanivaló stb...
5. Majdnem az előző kategóriába tartozik, de mégsem: kedvenc bandáspolóim párnává alakítása. Vannak olyan polóim, amik elnyúltak, túl nagyok, vagy valahol elszakadtak, vagy  egyszerűen csak zavaró a mintája (mármint nem kompatibilis a bőrömmel), ezért nem viseltem. 
6. Szerencsére van lehetőségem kihasználni a  sportolás lehetőségét a környékünkön. Bevallom még nem tartok ott, hogy önfeledten millió kilómétert leszaladjak, de egy gyorsított séta alkalmával olyan helyet fedeztem fel lakhelyemtől nem messze, ami valami megmagyarázhatatlan varázslatot áraszt magából, ha az időjárás is támogat igyekszem meglátogatni ezt a helyet, ezzel picit rásegítve arra, hogy  majd ha vége ennek az egésznek, ne kelljen lecserélni az ajtót ahoz, hogy kitudjak lépni rajta....  (nem tudom ti, hogy vagytok vele, de az ember ha unatkozik, képes azt hinni, hogy éhes). 
7. Sütireceptekkel kisérleteztem, annak függvényében, hogy miket találtam itthon, vagy hogy épp pont mit nem találtam, így helyettesítenem kellett valamivel. Higgyétek el, elképesztő dolgok jöttek létre,  természetesen jó értelemben. Volt, hogy az íz legyőzte a kinézetet, dehát mi nem külsőről ítélünk... ugye?
8.A nagy alkotási krízisben 1-2 dal  is született, ami persze még semmiképp sem mondható véglegesnek, de amíg eljutnak a próbateremig (ahol a teljes legénység  fűszert adhat hozzá), addig beérik ezzel az alakkal. 
9. Rájötem milyen szobanövényekkel társalogni időnként és, hogy ez mennyire segíti őket a fejlődésben. Tényleg igaz, hogy ez a mindennapos törődés mekkorát billenthet a fejlődésen a növények esetében is. 
10. Több könyvet olvasok egyszerre, mivel, hogy a lakás minden szegletére kiosztottam egyet, a kanapén mást olvasok, a balkonon megint mást, sőt a  jól kiérdemelt, itthoni spaban ( a fürdőkádban) megint más könyvé a főszerep. 
11. Elkezdtem újranézni tinikorom kedvenc sorozatát, kövezettek meg érte, de még mindig ez az a sorozat, ami számomra a legnyugisabb,legbékésebb, legnosztalgiázósabb. Ja és mert a sorozatban majdnem mindenki megrögzött kávéfüggő. ( A Gilmore Girlsről lenne szó). Persze nézhetnék valami vadulós misztikus sorozatot is, de azt inkább majd máskor ( azokat is imádom), mert, hogy jelenleg éppen elég düh és visszafolytott vadság tombol bennem, semmi szükség, hogy még valami tüzelje. 
12. Reggeli kiélvezett kávézások, nem kell szaladni sehová, egyszerűen csak (még fel sem öltözök), kinyítom az ablakot, beengedve pár vödörnyi napfényt, fürdök benne míg szürcsölöm a feketét (ez az első számú motiváció, ami kimozdít az ágyból), és ha ehez még valamilyen kikisérletezett süti is társul, az kész főnyeremény. 
13. Régi képeket nézek, albumokat rendezgetek, sokat nosztalgiázva, néha ráírva egy-egy kiszemelt ismerősre, hogy: "hét te emlékszel, amikor.....?"n