Első firkálmányok
Tinikoromban gyakran írtam kitalált történeteket különböző blogfelületeken, de az csak amolyan fel-fellángolás volt és csak a barátnőim olvasták. Verseket rendszeresen írtam és írok, de a sztori írás picit bonyolultabbnak tűnt számomra. Az olvasás már egészen kiskorom óta életem része volt. Imádtam azonosulni  a szereplőkkel, bár ha a sztori nem úgy ért véget, ahogy reméltem, szívesen elképzeltem, hogy mi lenne, ha én folytathatnám. Az olvasás mellett imádom a sorozatokat, többféle kategóriában, azt hiszem érezhető is a sorok közt. :) 

Első megírt fejezetek
Az egyetemi évek alatt sokat buszoztam, gyakran ütöttem el az időt valamilyen olvasmánnyal (bár nem csak a buszon). Volt alkalmam eddigi életem során rengeteg érzést megtapasztalni: halálfélelem, valaki hiánya, ragaszkodás valakihez, kudarctól való félelem, szakítani akarás a múltal, felejtés, emlékezés, alkotni akarás, lázadás, tagadás, menekülni akarás, szeretet, gyülölet, Önmagam keresése, szégyen stb...
Egy adott ponton túl sok minden forgolódott a felyemben, így elhatároztam, hogy hozzálátok egy saját sztori megírásához: valamihez, amiben én döntök, teljesen az én kezemben van az irányítás. Én dönthettem el ki hogy nézzen ki, ki mit érezzen, ki legyen a jó és ki legyen a rossz,ez valami leírhatatlan érzés (istent játszani).

A szereplők ismerőseimmé válhatnak...
Amennyire könnyűnek hangzik a dolog, pont annyira nehéz. A szereplők esetenként képesek olyannyira a szívemhez nőni, hogy képtelen vagyok megválni tőlük, illetve rossz tulajdonságokkal felruházni őket, mintha visszanéznének a betűk közül és számonkérnének egy-egy döntésem miatt: "Ez most komoly?"

Bob Dylan juttatott el a  Bookman Kiadóhoz!
Szó szerint, a jó öreg Bob terelt a könyvkiadás útjára. Egy Bob Dylan dalszöveges könyvet szerettünk volna megvásárolni, amikor útunk Mátyás Leventéhez vezetett. Szó szót hozzott elő. Elmondta, hogy ő miben is utazik. Nekem meg beugrott, hogy van a gépemen valahol, pár fejezet elindítva, ami befejezére vár. Szembejött velem a motiváció! Elküldtem a meglévő anyagot, aztán biztatás következtében befejeztem a történetet. Bár nem egészen, az igazi bonyodalom azt hiszem, hogy a második részben következik.   Elkészült a sztori, a borító és megszületett a Választott magány. Az érzés, amikor végre kézzel fogható formában, a kezemben tarthattam a saját könyvemet az valami földöntúli...